A karácsony-környéki szabi (majdnem 2 hét, bee-yatch!) egyik eredménye, hogy csináltam egy $SUBJECT megoldást otthonra. Az ok egyszerű: meguntam, hogy
- csak az én (egyre ramatyabb állapotban levő) netbookomon tudunk csak filmet/sorozatot nézni;
- csak a tévé beépített hangfalát használjuk, miközben ott van kihasználatlanul az Altec Lansing hangfal;
- nem tudunk a nappaliban zenét hallgatni;
- Adél sportot űz abból, hogy lepakolja, kibontja a DVD-ket, majd a padlón szanaszét heverő lemezeken korizik;
- ott van az ablak alatt egy kihasználatlan 30×20 centis padlófelület.
A frusztráció áthidalásához szükséges végső lökést aztán vicces módon Fagyal Csongor élvezetes cikke (már amennyire egy ilyet élvezetesen lehet írni) adta, és eldöntöttem, hogy Intel Atom, XBMC lesz a befutó.
Annak kedvéért, aki nem ismerte eddig: az XBMC egy eredetileg XBox-ra készült, közösségi alapon (GPL alatt) fejlesztett médiacenter szoftvercsomag. Az alap filmlejátszás funkcionalitáson felül Library-t is kezel zenéből, videókból (filmekből és sorozatokból), képekből, időjárást jelez, és vagy 100 bővítményt, valamint scriptelhető (de szinte nincs olyan funkció, amire ne lenne már létező script). Szóval zseniális. Egy user journey példát hozva: a DVD-idet begrabbeled ISO-ba és felmásolod a médiacenterre. A médiacenter felismeri a DVD-k tartalmát, IMDb-ről leránt hozzájuk az összes fontos információt. Ezután pedig gyakorlatilag bármi szerint kategorizálva válogathatsz, hogy mit szeretnél nézni. De ugyanez működik zenével, tévésorozattal is. Vagy ha úgy tartja kedved, a Youtube add-on segítségével rákeresel a “miu miujság” klipre, vagy Kisvakond részekre, és nagytévén, egyszerűen nézed őket. Jó cucc, na.
A médiacenter
Az XBMC telepítésébe nem megyek bele részletesen; Ubuntu LTS alapon, hivatalos repóból, hivatalos howto alapján telepítettem, semmi extra feszültség nem volt vele, works out of the box.
Abba sem megyek bele, hogy a fél lakást átkábeleztem raffináltan, hogy ne wifin kelljen élnie szegény médiacenternek (az eredményt elnézve hihetetlen, hogy mennyivel diszkrétebben tudok én kábelezni, mint a UPC munkása), de szerintem célszerű kábelen tolni, egyszerűbb a rámásolás, stabilabb a távirányítás, stb. — valamint erősen javasolt statikus IP-t adni az XBMC-t futtató gépnek, mivel a médiacenter funkció mellett elég nehézkes lesz később beállítani, vagy kitalálni a gép címét egy DHCP renew esetén.
Illetve itt jegyzem meg, hogy a később taglalandó valódi távirányítási módok mellé vettem egy Logitech drótnélküli billentyűzetet, amit viszonylag ritkán kell használni, ha az ember kiismeri a távirányítót.
Az XBMC azon ritka Linuxos megoldások közé tartozik, aminek telepítése után valóban nem szükséges konzolban huszárkodni. Lehet, ha tisztább alaprendszert akarsz (pl. inittab kitakarítás, meg ilyesmik — ezek inkább Ubuntus takarítások, mint XBMC-sek), de nem kell. Nem is bütyköltem szinte semmit alatta: feldobtam egy ssh szervert a gépre, hogy azért mégiscsak érjem már el parancssorból, lecsökkentettem a megnyitott tty-k számát 2-re, ennyi.
Az XBMC mellé aztán került még transmission-daemon a médiacenterre (hivatalos Ubuntu repóból), hogy ne kelljen konzolhuszárkodni, meg másolgatni. (A daemon megküldéséről majd később.) A daemon beállítása egyébként pofonegyszerű, az egyetlen trükk benne az, hogy a daemon leálláskor visszaírja a konfigot a /etc/transmission-daemon/settings.json file-ba, vagyis felülírja a saját konfigját — és mindent, amit futás közben beleírtál. Miután erre rájössz már egyszerűbb az életed és eggyel tartósabb a konfigod. Ahhoz pedig, hogy a daemon valóban tudjon is kezdeni valamit, a letöltés célkönyvtárán kiadható egy
chgrp -R transmission-daemon
chmod -R g+w [download célfolder]
adduser xbmc transmission-daemon
parancs (azzal az asszumpcióval, hogy az xbmc-t xbmc névre hallgató userrel futtatod), és innentől az xbmc és a transmission-daemon vígan működnek együtt a szent cél érdekében. (Itt van egy jó részletes transmission-daemon config howto — amit én egyébként nem használtam.)
A távirányító(k)
Official XBMC Remote: a hivatalos, XBMC csapat által szállított távirka alkalmatosság elvileg még 0.8 állapotú, ezzel együtt nekem egyáltalán nem volt még vele problémám, mondjuk talán a döglött LAN esetén adott béna Java-s hibaüzeneteken kívül. Teljesen jól működik, és nagyon sokoldalú:
- kezeli a Music és Video library-kat (video library-n belül a Movie-kat és a TV Show-kat külön): a mobil eszközön tudod böngészni kategóriák szerint a library-t, nagyon hasznos;
- ad egy Now Playing menüpontot, ami (hiszed vagy nem) az aktuálisan játszott médiát mutatja, kontrollálja, stb.;
- és ad egy “hagyományos” távirányító interface-t nyilakkal, stb., amivel tévészerűen irányíthatod a cuccot.
Külön tetszenek benne a kis apróságok, mint pl. hogy
- amíg fut az alkalmazás, a telefon hangerő gombjaival a médiacenter hangerejét kontrollálod
- távirányító módban van (Menü gomb nyomására) szövegbevitel mód, ami nagyjából szükségtelenné teszi a billentyűzetes távirányítást — a telefonodról, a kedvenc Android billentyűzeteddel tolhatod az input.
Jó eszköz.
Transdroid: a Transdroidot a Google még júliusban kiebrudalta a Marketről, de ettől méga legjobb torrent kliens Androidra, így megszegtem azt a kvázifogadalmat (nevezzük preferenciának), hogy csak Marketes appot használok. Ez az app GPL alatt van, talán biztonságosnak tekinthető. Az alkalmazás egy egyszerű, de nagyon sokféle torrent szervert támogató torrent kontroller app, vagyis a telefonról tudod távirányítani pl. a médiacentereden futó transmission-daemont. Mindent be tudsz állítani, amit egy GTK-s transmission-on, szóval teljesértékű megoldás — remélem látjuk, hogy már most ott tartunk, hogy a hétvégi filmnézéshez egyáltalán nem kell számítógépet bootolni, minden megoldható a telefon és a médiacenter viszonylatában!
EZTVDroid 2ß: az eztv.it a sorozatok specialistája – időnként kicsit krahácsol, de azért House-t, nézni jó. (Mást meg ugye úgyse torrentezünk.) Az EZTVDroid 2ß (a fejlesztő nem volt tisztában azzal, hogy a billentyűzeten ez a ß nem az a ß), szóval ez az app az eztv.it-nek a telefonos felülete, lehet keresni a sorozatokat, megnézni a legutóbbi részek infóját, stb. Kicsit fapadabb, mint a Transdroid, de azért beállítható neki szintén a transmission-daemon, és küldhetők rá a sorozatok új részei. A cikk írásának pillanatában az eztv.it éppen újra hangulatát éli, a House meg téli szüneten van, úgyhogy egyelőre elfogadjuk bemondásra, hogy működik.
A fenti 3 Android eszközhoz itt egy kis gallery-t is találsz, böngészgesd kedvedre.
RT 
